Itt a tavasz, melegszik az idő, és egy újabb portyán vagyunk túl. Méghozzá nem is akármilyenen, hanem az idei cserkészév utolsó portyáján. A szokásos májusi eleji időpont helyett, április elején (1-3) került megrendezésre. Ezen kívül más különlegességei is voltak.

Pénteken már mindenki izgatottan érkezett a távolsági buszpályaudvarra. A buszunk 16:30-kor indult és szerencsére rajtunk kívül kevesen voltak így felfértünk. Sajnálatos módunk a cuccokat nem lehetett berakni a busz aljába, így föl kellet vinni őket, de szerencsére középen volt hely, így egy hatalmas táska halommal utaztunk. Úti célunk Mecseknádasd volt. A buszmegállótól nem messze volt a kulcsos ház ahol aludtunk. Egy nagyon szép, felújított épület volt. Mindenki hamar elfoglalta az ágyát, majd Bárdos Eszter megnyitotta a portyát.  Ezután következett a vacsora, majd hirtelen kihívtak mindenkit az udvarra, ugyanis érkezett egy levél miszerint a cserkészetnek egyesülnie kell az úttörő mozgalommal, Ezzel kezdetét vette a keretmese, amely visszaröpített mindenkit 1948-ba, és a továbbiakban ennek szellemében folytak az előadások, amit azért csinálnak az ifjú cserkészek, hogy eljöhessenek a táborba. Még az este folyamán 9 plakátot tekinthettünk meg és érdekes dolgokat hallhattunk. Lefekvés előtt még egy meglepetésben volt része mindenkinek. Két ÁVO-s (Kelemen Gergő, Kriszbacher Gergő BicskáS), a keretmese részeként, igazoltatta a magukat túrázóknak álcázó cserkészeket. Egyiküket magukkal is vitték (Havasi Eszter), mert az igazolványt, amit mindenki magának csinált, körözöttnek találták. A többiek hamar társuk megmentésére indultak, és végül sikerrel is jártak. Majd mindenki nyugovóra tért, sajnos nem sokáig, mivel néhány helyi fiatal nagyon viccesnek érezte magát, és petárdákat kezdtek el dobálni a ház udvarába. A vezetőség elindult megkeresni őket, de sajnos nem jártak sikerrel. Miután azt hittük elmentek, visszajöttek, azonban már az ablakokat ütögették és kiabáltak, így már a polgárőrséget kellett hívni Ez a módszer bevált, így reggelig nyugodtan alhattunk.

  Miután felébredtünk, nekiálltunk reggelizni, majd bepakolni a kirándulásra. Tihanyi Réka is megérkezett, és a fiatalok legnagyobb örömére Kajszit is magával hozta. Az út alatt nagyon szép időnk volt, egy felhő se volt az égen. Úti célunk a Réka-völgy volt.  A túrát mindenki nagyon jól bírta. A hosszabb megállás alatt mindenki felelevenítette a táborban tanultakat. Amikor pedig úton voltunk, mindenki gyönyörködhetett a csodálatos tájban. A délutáni órákban érkeztünk vissza a faluba. A csendes pihenő után a többi 10 cserkész mutatta meg plakátját. Besötétedett már mire az utolsó előadást is megtekintettük, de utána következett a finom, meleg vacsora, paprikás krumpli formájában. Ezután mindenki visszament a szobájába. Egyesével jöttek ki az ifjak, és tudták meg, hogy lehetőséget kapta-e arra, hogy eljöjjek a cserkész évet megkoronázó nyári táborba. A 19 főből 14 lettek rá jogosultak. A nagy öröm közepette, szembesülni kellet azzal, hogy este van már és mindenkit vár az ágya, de szerencsére éjszaka már nem voltak hívatlan vendégeink.  

 A vasárnap reggel gyorsan telt. Felkelés után gyors reggelizés, majd összepakolás, és végük nekiálltunk a takarításnak. Sajnos nem olyan ütemben folyt, mint azt vártunk, de végül hála Rékának, aki vállalta, hogy ott marad és egyedül befejezi, sikerült elérni a buszt, így a tervezett időpontban érkeztünk haza.

Összességében egy nagyon élvezetes, érdekes és élmény teljes portya volt. Személy szerint nekem nagyon tetszettek az előadások, főleg mert néhány új és érdekes dolgot is megtudtam. Köszönöm mindenkinek, aki ott volt.

BicskáS

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.