Ismét elérkezett az idő, hogy a szokásos, évi téli portyáról közvetítsünk a nyájas Olvasónak!

2011. január 28-án, nem kis viszontagságok árán (elalvás, vonat autót gázolt= 2,5 órás késés), de megérkeztünk Pécsre. Otthon még átrámoltam a cuccomat az egyik táskából a másikba és hamarosan Bicskással találkoztunk, akinek a Nagypapája minket kettőnket előbb elvitt a kulcsosházhoz, hogy be tudjunk fűteni. Majd még vizet hozni is segített Orfűről.

Fegyelmezetten, céltudatosan a "tűz- projekten" dolgoztunk, úgyhogy a gyűszűnyi vaskája fél méteres körzetében már egészen hamar érezhető volt a hőmérséklet többlet.

A többiek is megérkeztek hamarosan, így már az ő lehelletük is segítette a kis kályha emberfeletti munkáját. Szerencsére fa akadt bőven. A teát is a kályhán főztünk, ami így kicsit hosszú időbe telt, de annál finomabb lett....(teszkó minőség, kb 10-12 filter/adag).

A portya megnyitást vacsora követte, melyet nagy jókedvel fogyasztottunk, végtelen sok édességet és ropogtatni valót rejtett majdnem mindenki hátizsákja, cserkész módra megosztottuk egymással. Azt vártam, hogy mikor indít valaki útjára egy kis kolbászt...

Még teli gyomorral egyszercsak kint találtuk magunkat a szabadban, ahol számokat kaptunk és indult is az éjszakai számháború. Sötétben, zseblámpával, csúszkálva a hóban, reszketve vártunk atámadást. Általában a budi körül alakult ki nagyobb tűzpárbaj, főként egymás szemébe világítottunk, így egy ideig csak nagyon kevés "halott" volt. aztán a Marci elindul mészárolni és nem volt megállás. Kikaptunk. A második mentben is hasonló eredmény várt ránk, de akkor tatktikát változtattunk. Marcit hamar kilőttük,és többen mentün rá egy emberre, sűrű "fényágyúzás" közepette. Valahogy itt is alul maradtunk, de a harmadik menetben átállt hozzánk Soma, aki ugyan hamar kiesett, de végülis az ő érkezése meghozta a várva várt győzelmet számunkra.

Visszarohantunk a házba, ahol a kályha már egészen tűrhetően bemelegítette a teret. Még egy kicsit játszottunk, de hamaroasn bebújtunk a jó meleg hálózsákunkba és a tűz ropogásánál elaludtunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.