Elkezdődött egy újabb év, ám ez az én nem szokványos a csapatunk számára, hiszen idén lettünk 90 évesek, ami valljuk nem kis idő. Ennek okáért idén a múltat idézzük föl, hogy megtudjuk honnan is jutottunk el idáig. Így a blog is felpörög és remélhetőleg minden szombaton jelenik meg poszt. Hol rövid terjedelmű, hol hosszabb. Olvashattok majd bemutatkozásokat, programok leírását,tanácsokat, vagy érdekes információkat tudhattok meg a csapat egy tagjáról vagy a csapat múltjáról. Néha pedig játék is fog várni rátok. Első körben az az év eleji kirándulás leírását találhatjátok meg, amire a mai nap során került sor azaz január hetedikén. A délelőtt folyamán találkoztunk az állatkertnél, innen mentünk fel a Misinára. Mind a csúcson, mind az úton hatalmas szél fogadott minket, de mi nem adjuk ilyen könnyen magunkat és megküzdöttünk vele.  Itt volt az első megállónk és amint leültünk enni már kezdődött is a beszélhetés, hogy kinek hogy telt a szünet, mit kapott karácsonyra, milyen volt a szilveszter. Nagyon jó látni, hogy ennyire összeforrott a társaság.

 Első körben az az év eleji kirándulás leírását találhatjátok meg, amire a mai nap során került sor azaz január hetedikén. A délelőtt folyamán találkoztunk az állatkertnél, innen mentünk fel a Misinára. Mind a csúcson, mind az úton hatalmas szél fogadott minket, de mi nem adjuk ilyen könnyen magunkat és megküzdöttünk vele.  Itt volt az első megállónk és amint leültünk enni már kezdődött is a beszélhetés, hogy kinek hogy telt a szünet, mit kapott karácsonyra, milyen volt a szilveszter. Nagyon jó látni, hogy ennyire összeforrott a társaság.
 Ezek után következett majdnem mindenki számára, amikor is lemásztunk a sípályán, ami a Mecsek egyik legmeredekebb része. Így érkeztünk el a Kis-rétre, ahol csomagjaink lerakása után már kezdődött is a játék. Miután mindenki elfáradt raktunk egy kis tüzet és leültünk köré ismét enni egy kicsit és beszélgetni és a hideg is elviselhetőbbé vált. Végén játszottunk még egyet, majd visszaindultunk oda ahonnan elindultunk tehát az állatkerthez. Mindenki elbúcsúzott egymástól és hazamentünk.
Jó volt újra részt venni egy csapatprogramon én nagyon élveztem és bánhatja, aki nem jött el, mert mindenki jól érezte magát.

Záróként szóként pedig annyit érnénk, hogy ha bárkinek bármiféle ötlete vagy javaslata van, az nyugodtan jelezze nekem.

„Akinek barátja van, mindig remélhet.” (Fritz Rudolph)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.