Augusztus 15., Nagyboldogasszony napja, péntek

Ahogy olvashattuk az elöző írásokban a tábort augusztus 15.-én elhagyták csapataink, csupán 3-an maradtunk hátvédnek. A nap tűzött és a levegő sem mozdult, az egyhelyben üléstől is szakadt rólunk a víz, főleg úgy, hogy nem ültünk, hanem a GH árkolását végeztük 11 és dél közt....

Aztán a jól megérdemelt meleg babgulyás után folytattuk az építkezést, mert fel kellett készülni az esti viharra. Marcival ketten frankón leponyváztuk az M63- at. Barnival a konyha fölé feszítettünk ki ponyvát... Azt hittük, hogy atombiztos- annak is nézett ki.

Aztán nekiálltunka  krumplistésztának, melyett megfáradt csapatunk kap majd vacsorára. Csakhamar el is készült, de egy felhő sem volt az égen-még.

Aztán két hadtáp felelős elment csapattesthez, a gulyáságyúval. Ott maradtam egyedül és gondoltam lefürdök. Nem akarom terhelni az olvasot, de amikor kéjesen mosogattam magamról a szappant és óriási széllökés feltépte a fürdősátor oldalát. Gyors törölközés után hosszú nadrágot vettem és széllel szamban próbáltam megközelíteni a tábor északabra lévő pontjait. Nagy nehézségek árán sikerült. de amit a fiú sátornál láttam abban nem volt köszönet. A 12 személyes iglu sátor fele repkedett és kicsin múllot, hogy a másik fele még megmaradt a helyén. Aztán visszatértem a Gh-hoz amiről az atombiztos ponyvák már csak lifegtek és erőst emelgette a szél a vázat. A polcokról lepakoltam mindent-ami még fent maradt, majd újjabb körútra indultam. Kezdtem megijedni, mert egyedül, kicsit kevesen vagyok ezekhez a feladatokhoz. De hál' Istennek Barni is megérkezett hamarosan. Szürnyülködésén én már csak nevettem, de elkezdük a fiú sátrat lebontani. Nem volt egyszerű, de sikerül és úgy már nem kapott bele a szél. Gondoltuk: üljünk be egy kicsit az autóba és gondolkodjunk a szélcsendben.

Kis gondolkosá után, kiszálltunk az autóból, mentünk pár lépést és azóta sem felejtjük, mit történt akkor....

A szélfelemelte a dupla M63-ast és megforgatta a vizszintesen 180 fokkal, majd fejjel lefelé fordította és letette 20 méter múlva. feltehetőleg felkapta volna megint, ha nem akaszkodunk rá, ketten.

Gyorsan szétszedtük, majd elkezdüt a romokat eltakarítani a volt GH-n. Az amit ott láttunk csak gy cunami vagy az IKE hurrikán utáni állapotokhoz lehet hasonlítani, csak kisebb méretben. Az asztalok felborulva a szél felcsapta a mentőláda tetejét és  gézek, kötszerek repkednek. Repülő kenyerekkel kellett közelharcot vívni az előrejutásért.

Nagy sietségben segítséget kértünk, hogy az eső elől a cuccokat biztonságos helyre menekíthessük. Ígéretet kaptunk, melyet sajnos tetetk nem követték, íyg a protyázó csapatunk szálláshelyére vittünk egy autónyi cuccot. Visszafelé megérkezett az erősítés. Közben én aludtam egyet a templomrom tövében...

Az erősítésnek hála sikerült konszolidálni a helyzetet és lecövekelni a két álló sátrat.

Majd könynes búcsut intettünk az autóval távozóknak és hálózsákunkal, polifoamunkkal "berepültünk" a lánysátorban. lányok nem voltak, csak két holt fáradt- viharvert fiú...

Bebújtunk nyakig a hálózsákba és próbáltuk aludni, de az erős széllökésektől szakadásik feszült sátor hangja, nem igazán volt nyugtató hatással ránk. Főleg miután a szélfelőli oldalt feltépte a szél. Barni kiment, hogy javítson a helyzeten, de miután eltört egy cövek a kezében, úgy gondolta, hogy nem is olyan rossz dolog a légkondi....

Az éjszaka nyugalmasan telt, csak eg ykis eső esett és másnap reggel már sütött a nap, de a szél ís fújt rendesen.Még mindig... Aztán rájöttük, hogy nincs vizünk és ennivalónk. A pakolás közben találtunk egy májkrémet és az volt a reggelink. Laktam már jobban is....Eszter sietet segítségünkre és hozott reggelit-ebédet, melyett a romokon felállított sör asztalon és padon fogyasztottunk el úri módon. Groteszk látvány voltunk az oda érkező turisták számára, de akkor ez zavart legkevésbé.A romokon lassan kezdett visszaállni a rend, de az M63-ast nem állítottuk fel soha többet.

A többieket mégis meleg ennivalóval vártuk, az étel neve: szélvihar(vert) tészta....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.