2010. február 19-én útnak indult a légiós közlegények busza délelőtt fél tízkor. A lelkes, és bátor fiatalok, és az alakulatok vezetői egy órás utazás után meg is érkeztek a még igencsak téli arcát mutató falu határába. Itt találkoztak szállásadójukkal, aki rögtön a csapat segítségére sietett Uaz terepjárójával, és annak utánfutójával.

Ami meg is telt felszereléssel és emberekkel. Ezen sorok írója a jármű hátsó lökhárítóján állva utazott. Az út a falu határához érve kezdett vadregényessé válni. Néhol patak és vízmosás keresztezte utunkat, de a terepjáró könnyedén vette az akadályokat. A hó is még vastagon borította a tájat, de látszottak az olvadás nyomai.

Mindenki sikeresen megérkezett. az alakulatok vezetőt kaptak, és minden közlegény megkapta a számait. Innentől fogva ezeken a számokon szólították úket feljebbvalóik. A gyors eligazítás, és a szabályok felolvasása után mindenki elfoglalta a laktanyában a maga helyét. A házban kellemes meleg volt, hála a remekül üzemelő kályhának. Sajnos ez a többi szobára nem volt jellemző, az ottani fűtőkészülékek nem remekeltek.

Délután 1 órás elméleti képzésen estek át a közlegények, amin megtanulhatták a túlélés lehetséges módjait extrém körülmények között is. És indult is a bevetés! Az erdő kemény terep volt, csúszott, havas volt, és nagy tócsák is nehezítették a haladást. A mocsárjárás, rohampálya, lajhármászás, és köteleken való egyéb átjutás sikeres teljesítése esetén az alakulatok pontokat kaptak. Jó, és rossz magatartás is pontot ért, természetesen a rossz viselkedés, helytelen magatartás negatívat.

A bevetést mindenki túlélte, legfeljebb 1-1 cipő esett a sár és víz fogságába. A laktanya belseje sok vidám játéknak adott otthont. A közlegények vetélkedhettek egymással, és ezek a tátékok igazán jó reflexeket igényeltek. A vacsorát már mindenki várta, nem is tartott sokáig, míg elfogytak az otthonról hozott szendvicsek. Valamint egyik közlegényünk jóvoltából 217 darab kókuszgolyó is színesítette az étrendet, ám a csapat győzedelmeskedett, és nem kegyelmezett egyetlen kókuszgolyónak sem!

Az éjszaka újabb hadgyakorlat kezdődött, az erdő sűrűjében. A számháború sok áldozatot követelt, de mindenki újraéledt (sajnos voltak olyanok is, akik korábban, de néhány 10 méter békaügetés a játék végén kompenzált mindent). Ese 11-kor pedig már mindenki a nagy alvószobában volt.

Vasárnap reggel 6-kor ébresztő, majd egy jóleső reggeli torna várta a közlegényeket, a kellemes hűsben. Reggeli után pedig jó meleg teát ihatott, aki áthűlt (és az is, aki nem).

A hétvége alatt legtöbb pontot összeszedő alakulat 1-1 Sport szelet boldog tulajdonosa lehetett. A nagyon szoros végeredmény miatt azonban mindkét alakulat megérdemelte a csokit. Férfiasan helytálltak a légiós kiképzés első fordulójában, így a közlegényeket kivétel nélkül dicséret illeti.

A haza felé vezető úton már gyalog indult neki a csapat, patakon, havon, jégen keresztül. A teljes létszám 23 fő volt.

Bánhatja, aki nem volt ott!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.