Augusztus. 16. szombat, A jelmondatot elfújta a szél...

A tábor lakói kicsit később keltek fel a mai napon, mint máskor, hiszen a viharral vívott gigászi küzdelem kicsit kikészítette a cserkészeket. Krónikáskönyvünkben említést kell tennünk néhány -az átlagnál elszántabb- fiatalról, akik testi épségüket sem kímélve mentették a menthetőt, és megteremtették a visszatérés lehetőségét. A vihar nagy károkat okozott, de sikerűlt kiegyezni az időjárással egy titkos paktumban, mely szerint ha a cserkészek megtekinitk Hegyestűt, akkor az időjárás kegyes lesz hozzájuk, és még a meteorológusokra sem hallgat. Útra is kelt a kiscsapat, maguk mögött hagyva az iskola ódon falait, melyek oly nagy szeretettel ölelték körűl a fiatalokat, s mely falaknak köszönhették a védelmet, a vihar elől. Az út Hegyestűre nagyon kellemes hangulatban telt, énekléssel, játékokkal, s kisebb nagyobb pihenőkkel tarkították az utat. Hegyestűn lehetőség volt egy múzeum megtekintésére is, melyben köveket lehetett megnézni, s egy cserkész nem volt rest lefényképezni az összes követ. Az ebéd elköltése is Hegyestűn történt, sőt még nyelvfestő nyalóka is volt, a hatás természetesen nem maradt el...

A visszaút a táborba nagyon hamar elment, mert mindenki fesztelenűl beszélgetett, és dalolászott. A táborba visszaérkezvén, a rendrakásé volt a főszerep, melyben mindenki saját erejéhez, és lehetőségeihez mérten vett részt. Az este is jó hangulatban telt, és a lefekvésnél mindenki tudta: ez a tábor nem szokványos, de annál nagyszerűbb..., és még a csavargó M-63-as is megkerűlt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.