(Remélem nem haragszik meg senki, ha gondolataim tömkelegének egy kicsiny szeletét megosztom veletek, akinek van affinítása, és kedve, ereje, az beszállhat ebbe a végtelen folyamba, egy egy cseppel).

 Az ember néha ír. Vannak megmagyarázhatatlan pillanatok, amikor a fogságába kerít az az érzés, amit mások börtönként aposztrofálnak, én a gondolatok, és a test börtönének hívom, és egyszerűen nem lehet szabadúlni belőle. Akárhogy is vergődünk, csak mélyebbre süllyedni tudunk. Az egyetlen kiút, ha gondolatainkat ilyenkor rendszerbe foglaljuk, s mint ha könyveket pakolnánk egymásra szép rendezetten, kiutat építünk magunknak saját gondolataink börtönéből.

 Az én gondolataim most a világ, és a saját környezetem körül forognak, nehéz az embernek mélyenszántó elemzésbe kezdenie, ha éppen nem látja a kiutat. Sok minden aggaszt:a bennem lévő hiányosságok, az ország helyzete, a világ helyzete. Az "agytudorok" ezt depresszióként aposztrofálnák, de én nem vagyok depressziós, hiszen a világ gyönyörű, és én boldog vagyok!!! De akkor miért aggódom mégis? Talán azért, mert a világ jobbá tétele tőlünk is függ, és ha mi hibázunk, azok, akik aggódnak a mostani helyzet miatt, akkor mi fog történni, ki fog tenni másokért? Ki víseli szívén nem csak a saját, de embertársai sorsát? Remélem ott fent már többet tudnak nálam, és ez a mostani helyzet is beleillik a tervekbe.

 Sok gondolatunk van, amit nem merünk megosztani senkivel sem, mert ezek a gondolatok adják meg a saját kis esszenciánkat, amikkel esetleg másoknak imponálhatunk. De a ki nem mondott, vagy csak esetenként elejtett gondolatfoszlányok nem tudnak összeállni egy egésszé, ha nem ütköztetjük őket a többiek gondolataival, hiszen azáltal a mi saját gondolataink nem sérülnek, sőt többek lesznek a tapasztalás által, amit csak akkor nyerhetnek el, ha már "megszülettek" ajkunkon is. A kimondott szavak elszállnak, viszont bennünk új világ teremtődik a beszélgetés, és annak leszűrése által komplexebb gondolatok születhetnek.

 Gondolatvilágunkat sok minden formálhatja, ám az a legjobb, ha olyan környzetben növünk fel, ahol viszonylag hamar elindítanak minket az önálló gondolatok útján. Ezek által válhatunk felelős, hiteles, kimunkált emberekké. Nem csak azért kell gondolkodnunk, hogy egy adott kérdésre választ tudjunk adni, hanem azért is, hogy az időközben magunkban felmerülő kételyeket el tudjuk oszlatni, és kijelölni a magunk számára egy olyan élet útját, amely felelősségteljes, és tartalom-részletgazdag. Gerincesnek maradni, számomra ebben nagyon sokat segít a gondolkodás.

 Ezért is kell néha leírni a saját gondolatainkat, hogy testünk, és agyunk sanyarú börtönéből néha kicsit kiszabadulhassunk, és beleszagolhassunk valami másba, amit nem a fizikai mivoltunk határol...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.