Sajnos kifelejtettem az elöző napi beszámolóból, hogy október 23.-án este, a vacsora után felálltunk és elénekeltük a Himnuszt. Olaszországban, 900 km-re otthontól 8 magyar cserkész elénekelte a Himnuszt. Akkor, ott a toszkán estében talán még inkább szívszoritó volt. Vendéglátóink is teljesen meghatódtak.

Másnap a lovagteremben reggeliztünk, jó magyarországi étkeket. Persze elengedhetetlen volt a patronos olasz kávé. Külön posztot érne, hogy az mi. Majd Mercedeses, Nagymesteri felvezetéssel nekivágtunk Sienának. Nehéz volt parkolóhelyet találni, de sikerült és még fizetni sem kell érte. A Siena 3 dombra épült és mi kettő közt álltunk éppen és félve tekintettünk fel a fehérló Dómra: Odáig fel kell mászni?! Az sienaiak berendezkedtek a lusta magyar túristákra is, így az Óvárosba mozgólépcső (!) vitt fel minket. Az idő borús volt, néha esett is az eső, de a Dómban ezt nem érzékeltük. A fekete- fehér, zebracsíkos falak közt, a Pápák mellszobrai alatt csak ámuldoztunk és csodálattal jártunk- keltünk márvány intarziás kőpadlón. A félhomályban túristák csoszogtak és koptatták az évszázados köveket, a lépcsőn restaurátor dolgozott, a biztonsági őr néha megszólalt, hogy: No flash... Az égbeszökő falak, meghökkentő színesség...

Miután megnéztük magunknak a Dómot, az érseki palota felé vettük az irányt, mely a mostani Dómót is magábafoglaló, végül a pestis miatt meg nem épült Dóm egyik hajójában található. Végignyálaztuk a múzeumot, gyönyörködtünk az eredeti faragásokban, ereklyék morbidságán szörnyülködtünk, majd szűk csigalépcsőn a panorámaterasztra jutottunk. Szétnézünk és amit látunk lenyűgöz. Mindenfelé házak tetejei, azokon túl pedig dombok, lágy hajlású toszkán dombok, hosszú vékony fákkal. Lefényképezkedik a Vezetőség. Aztán korgó gyomrunkra halgatva betérünk egy pizzériába... "Négy sajt legyen rajta,... igen a Hörpintővel szembe..." Jó poén-csak mi értjük.

Egy kis szabad foglalkozás következett. A szemerkélő esőben egy árkád alá húzódva ettük a jóféle olasz fagyit, majd  keresztül- kasul bejártuk az óvárost. Már- már csömörünk volt a középkori téglaházakból, de mindenképp maradandó élményt nyújtott Siena.

Kicsit megfáradva, de alapvetően lelkesen tértünk vissza Poggibonsiba. A Nagymester már várt minket. Este az Osztrák- Magyar Monarchia hadseregében hősi halált halt olaszokért mutatott be Don Gregorio latin nyelvű, régi rítusú szentmisét. A mise után a lovagteremben gyűltünk össze a vacsora elfogyasztása végett. Olasz- magyar vegyes asztaltársaságok lehetőséget adtak olykor egy kis activity-zésre, de alapvetően saját bőrünkön érezhettük a vendégszeretetüket. Péntek lévén a pasta után olivaolajba mártogatott zöldségek követték és krumplis omlett. Természetesn a száraz vörösborok sem maradhattak el. A vacsora jó hangulatban záródott, de mi még jó ideig ott maradtunk és egészen sokáig Tarokkoztunk ( a szerző kivételével). Közben fogyott egy kis Vin Santo is. Késő éjjel tértünk nyugovóra, hiszen egy mozgalmas nap vár ránk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.