Augusztus 12., kedd- Jézus a Válasz- mi a kérdés?

Magasan sütött le a nyári nap sugara, mikor a vasútállomás megtelt. No, nem a német túristákkal, hiszen belőlük is van bőven, a kivételt ezúttal a töretlen, elszánt szívvel gyülekező cserkészek jelentették. A nagytábor napja elérkezett hát, amint azt sok szív összerezzenése is jelzett a vasútállomáson. A cserkészek teljes menetfelszerelésben várták a vonat indulását, már amennyi csomag maradt náluk. A MÁV által rendelkezésükre bocsátott vagonok- melyben szabályos népvándorlást idéztek elő, több vagonon keresztül meneteltek ugyanis- megteltek élettel. A hosszú utat egyesek énekléssel, mások tánccal próbálták elütni, az utazóközönség legnagyobb örömére. A vállalkozókedvűbbek megkísérelték a lehetetlent, a vagon ajtajának -amiben utaztak- zárva tartását. Mire megérkeztek Tapolcára, úgyérezték magukat, mint a kőfejtők: a forróság megizzasztotta őket, a felverődő kavicsokkal való őrült küzdelem pedig minden erőtartalékukat felemésztette. Pedig az igazi erőpróba csak ezután következett: heroikus harc az elemekkel, el kellett jutniuk ugyanis a táborhelyükre-biciklivel. Az út alatt sokan megfogadták, ha sikerül teljesíteniük a távot, testvérré fogadják egymást. Végre! Kiáltott fel a sereg apraja-nagyja miután megérkeztek a táborhelyre. A tábor építése következett ezután: volt aki latrinát, volt aki mosdótálat, volt aki sátrat épített. A legnehezebb küzdelmet mégis az a 2 ember vívta, akik a kereszt, és zászlóállítást kapták feladatul. Ezután következett a hivatalos megnyitó, ahol az eligazítás, és a szabályismertetés is megtörtént. Az esti órákban még játszottak egy kicsit, s az idő előrehaladtával a tábor is elcsendesültmagában hordozva a holnap lehetőségét, néhány óra, és tollvonás választotta el kalandorainkat, és a kedves olvasókat...

 Augusztus 13., szerda-Annak, hoyg főzés közben a rízsszemek ne ragadjanak össze, a legegyszerűbb módja, hogy egyenként főzzük meg őket...

 Az első reggelen a napos tiszt ébresztő szavára ébredt fel a tábor, egyesek a kelleténél kialvatlanabbak voltak, hiszen ők őrködtek. A reggeli torna után zászlófelvonás, majd reggeli következett, ezután hőseink nyakukba vették a biciklit, de miután ezt a pozíciót túlságosan nehéznek találták, úgy döntöttek, inkább ráülnek, és úgy haladnak tovább. Ennek a napnak a fő attrakciója a biciklitúra volt, mely biciklitúra alkalmával a környék (Kővágóörs, és környéke) nevezetességeit tekintették meg a cserkészek, többek között egy tájházat is. Ez a tájház igazi kuriózumnak számított, hiszen a belmagassága kb. 160-170 cm-es lehetett, sokan be sem fértek, csak bekukucskálni tudtak. A nagyon kedves idegenvezető nénitől, akit ezuton is üdvözlünk, megtudtuk, hogy a szépmamája is itt lakott, sőt ő maga is, csak kinőtte a házat. A biciklitúrával hamar eltelt a nap, s mikor a cserkészek hazaérkeztek, nagyon finom vacsora várta őket.  A GH-sok az egész tábor ideje alatt kitettek magukért, ezen a napon is nagyon ízletes lakoma várta a kalandorokat. De ezzel az estének még nem volt vége, ugyanis egy nagyon izgalmas számháború következett, azután pedig vacsora, és az első tábortűz, ami nagyon jó hangultaban telt el. Énekléssel játékkal, csatakiáltásokkal. Egyesek még a latrinát is felavatták, és működött!! A vacsora után tábortűz, aztán zászlólevonás, és egy igazi attrakció, a kaszinó következett. A kaszinóban lehetett pókerezni, kockázni, és fogadásokat kötni az olimpia eseményeire. Az eredményeket a másnapi nemzeti sport jóvoltából lehetett tudni. És persze az egész tábor ideje alatt működő rádiószolgáltatásból. Az izgalma kaszinó után mindenki elment lefeküdni, néhányan beszélgetni, mert mindenkit izgatott, mit hoz a holnap...

VÁLASZ

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.