Augusztus 17. vasárnap

Eljött hát az utolsó nap a táborban, melyet mindenki szomorúan konstattált. A reggeli ébresztés azért volt olyan szomorú, mert minden ébredő tudta, nem lesz már többé semmi sem ugyanolyan. De a táborlakókra várt még egy csodálatos nap, mely tartogatott egy meglepetésprogramot, olyat, amilyen cserkésztáborban még nem volt. Az ébredés után, melyet eligazítás, és reggeli követett, meg persze egy kis rendezkedés, a cserkészek elindultak a révfülöpi strand meghódítására, melynek bevétele nem volt nehéz, és még sok játékot is tanultak a gyermekek. A strandon délutánra már csak a cserkészek kitartásának köszönhetően volt hangulat, de öt órakor már cserkészkiáltásokat sem lehetett hallani, mert a lelkes csapat nagy része elindult a meglepetésprogramra: a borkóstolásra! Igen, jól olvassák, bort kóstoltak a cserkészek, de nem akárhol, a Kuti Pincészet szőlőtöveinek friss nedűjét ízlelhették meg az utazásban kifáradt hivatásossá vált kóstolók. A kóstolás után elbúcsúztak a vendéglátoktól, és kicsit nagyobb ívben tekertek hazafelé, volt olyan gyermek is, aki dalra is fakadt, nem általlott R-Go-t énekelni. Miután mindenki hazatért, olyan vacsorát kaptak, amit csak álmaikban mertek elképzelni: Gyros volt az aznap esti menü. A vacsora elfogyasztása után, mindenki beszélgetett még, majd következett az utolsó tábortűz.

Megidéztük a 217 szellemét és ő egy meteoritot bocsátott le, melytől meggyulladt a tűz...a nyugalmat egy kicsit megzavarta amikor kövek kezdtek el robbani a tűzhelyben.

A tábortűz lezárása után, a nem vezetők elvonultak a mécsesekkel kivilágított kápolnához, ahol elmékedtünk, miközben a tűz mellett megalakult a B.Ü.K.K.K.F.A. őrs....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.