Pistike még kisgyermek volt, amikor a szüleit elvesztette. Egy intézetbe került, ahol igen cudarul bántak vele, aztán nevelőszülőkhöz, ahol sorsa kicsit jobbra fordult, de a nevelőapja inni kezdett. Innentől kezdve Pistinek nem sok maradása volt otthon, amikor az apja megérkezett, ő vagy el tudott menekülni, vagy nem. Ha szerencséje volt, és apja nem ivott akkor nagyon jó beszélgetőpartnernek bizonyult, mert két diplomája is volt, csak éppen munkahelye nem, ugyanis mindenhonnan elküldték, mondván, ő túlképzett, és nem akarnak annyi pénzt kifizetni neki. Nem maradt más kiút számára, csak az alkoholizmus, és a felgyülemlett feszültség levezetése a családon. De ha Pisti nem tudott elmenekülni…akkor mindig friss sebekkel érkezett az iskolába.

 Egy nap, cserkészek érkeztek az iskolába, akik toborzást tartottak. Pistinek megtetszett az egyenruha, a fegyelmezettség, és a sok-sok játék, amik jó menekülőutat kínáltak az egyre csak bántalmazóbb atyai karmokból. A toborzás végén Pisti is odament, és megkérdezte,  hogyan lehetne jelentkezni. Adtak neki egy lapot, ami tartalmazta a szükséges információkat, és a megadott időpontban Pisti meg is jelent a csapatotthonnál, hogy részt vegyen a nyílt napon, ahol megtapasztalhatta, hogy milyen is a cserkészélet. Ekkor döntötte el, ő is cserkész akar lenni…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.